A Manchester City már be is jelentette Elliot Anderson leigazolását, a Chelsea pedig minden bizonnyal a napokban kerít sort erre Morgan Rogers-szel kapcsolatban. A vételi ár mindkét esetben zavarbaejtő, még a jelenlegi piaci viszonyok mellet is: 135 és 136 millió euróért váltottak klubot az angol válogatott játékosai.  

Anderson esetében egyértelműbb a helyzet: az előző szezon legjobb Premier League-középpályásáról van szó, akivel kapcsolatban már ősszel nyilvánvaló volt, hogy valaki bankot fog robbantani érte. Ettől függetlenül ilyen áron ez is egy borzasztó kockázatos ötlet, még akkor is, ha érthető, a City milyen problémájára szeretne választ adni Andersonnal. Fel kell ugyanis készülni a Rodri nélküli időszakra, akkor is, ha végül marad a középpályás, hiszen fizikálisan már nem tud végigjátszani egy többfrontos szezont. Anderson nem jön zavarba, ha mélyen kell védekezni, igaz, nem is ez a legnagyobb erőssége, és bár korrekt a passzjátéka, az angol válogatottban is láthattuk, hogy néha mintha túl direkt lenne. Összességében lehet hibapontokat találni a játékában, de egy komplex, a játék minden elemében PL-szintet képviselő középpályásról van szó, akivel kapcsolatan valójában csak az ad okot némi aggodalomra, hogy a tavalyi volt az első kiemelkedő szezonja. 

Morgan Rogers esete már bonyolultabb a képlet. Neki is az előző volt a legjobb felnőtt idénye, és bár a tíz gól és hat assziszt több mint korrekt mutató a Premier League-ben, azért nem is az az adatsor, amire azonnal bankot kellene robbantani. Főleg, ha megnézzük, miként jöttek össze ezek a számok: 6,78-as xG-re lőtt 10 gólt, és 4,30-as xA-ra jött össze a hat assziszt;  nem kirívó, de egyértelmű felülteljesítésekről van szó, amit árnyal, hogy a kapura érkező lövései minősége (xGOT) már 8,05-ös, ami kidomborítja Rogers legnagyobb erősségét: kiemelkedő lövőtechnikával-és erővel bír, stabilan veszélyes a távoli zónából. Emellett nem véletlenül Jude Belllingham jó barátja, játékukban is van hasonlóság, Rogers is erős fizikálisan, kifejezetten hatékony a párharcokban.  

Esetében az is érdekes, hogy sokáig úgy tűnt, az Arsenal játékosa lehet ennél kevesebbért, úgy pedig akár korrekt üzlet is lehetett volna. És bár nem kérdés, hogy a Chelsea támadósorába kellett a fizikum és Rogers PL-rutinja, elképesztő összeget fizettek egy olyan játékosért, aki a liga egy jó támadója, de az eddigiek alapján nincs igazán benne, hogy lép még egy szintet, pedig ezért az összegért az lenne az elvárás.  

Ha mérleget akarunk vonni, azt mondhatjuk, hogy a Manchester City jó kiválasztással fizetett túl egy játékosért, akiben az összeg miatt van kockázat, de alapvetően tudjuk, mit várhatunk tőle, a Chelsea viszont váratlanul sokat áldozott egy olyan futballistáért, akiben az eddigiek alapján sincs benne, hogy megérje az árát. A piac egésze szempontjából pedig látszik, hogy elképesztő árfolyama van annak, ha a PL-klubok angol játékost akarnak igazolni, pláne, ha egy közvetlen riválistól.