A fenti felsorolásból kimaradt a Paks. Lehet, hogy igazságtalan vagyok a paksiakkal, de nem tudok kibújni a bőrömből. A Paks kimutatta foga fehérjét, ez kétségtelen, de képtelen volt igazi bravúrra és nem tudta kiverni a Panathinaikost. Az viszont kétségtelen, hogy Pető Milán, hacsak egy pár momentum erejéig is, de felvillantotta magából a nemzetközi szinten is értékelhető játékos potenciálját. Ez több, mint a semmi.

A Debrecen esete nagyon más. Ez az idény egyelőre az értetlenkedésé, a zavaré, azért a sérült állapoté, amely egy eddig ismeretlen és profi szinten nyom nélküli új edző naivitását emelte ki és a tavaly megszokott csapategységet tüntette el gyors tempóban. A Debrecen a játék különböző fázisaiban gyengén, intenzitásában elégtelenül, összességében pedig fárasztóan futballozott az összes nemzetközi találkozóján. A Koppenhága elleni kettős vereség pedig, megtoldva az összesítésben elért 1-8-as gólkülönbséggel, nálam többszörös kiábrándultság – egyrészt a magyar klubfutball vérszegény képviselete mind koefficiens, mind pedig a mindenkori nemzetközi megítélés szempontjából. Kérdezem én: mekkora változás kell Debrecenben, de tényleg mégis mekkora, hogy az FC København ellen felvegye a ritmust?

Az előző idényben a Győri ETO minden várakozással ellentétben bajnok lett. Azóta a csapatkapitány Vitális Milán előbb összeveszett az új edzővel (róla mindjárt), majd elhagyta Magyarországot és Varga Barnabás csapattársa lett Athénban. A sikeredző Borbély Balázs (róla is mindjárt) a rivális Ferencvároshoz igazolt és vitte magával az általa kialakított stílust, a kipróbált csapategységet, és a mindenen átgázoló hitet is. Az új edző Efraín Juárez viszont a debreceni kollégájához hasonlóan csupán naivitást, fals reménykedést, és egy gyötrelmes nyári kupaidőszakot hozott. Jött egy új sportigazgató, mert a korábbi elhúzta a csíkot, és akkor még nem is említettem a tényt, hogy a csapat legjobb játékosa, Nadir Benbouali ugyan megjárta a világbajnokságot, gólt is szerzett, de azóta egy percet sem futballozott a Győrben. Ráadásul, aki pótolhatta volna elől, Olaksandr Pyschur a Gironába igazolt, így a már eleve totálisan „out of place” Juáreznek csatár nélkül kellett volna sikeresnek lennie. A Győr kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjéből egy izlandi csapat ellen, majd egy lett verte őket ki a Konferencia Ligából. Itt is jogos kérdés: mekkora változás kell Győrben, de tényleg mégis mekkora, hogy egy izlandi vagy lett csapat ellen felvegye a ritmust?

A magyar klubfutballban már megszokott módon, egyedül a Ferencváros volt képes értékelhető teljesítményre az európai klubfutball nyári időszakában: erős ellenfelek ellen jutott el az Európa Liga playoff szintjéig, ezzel mentve meg a magyar csapatokat a totális tehetetlenség állapotától. Zachariassen minden idők legjobb Fradi-légiósa, Borbély Balázs a szemünk előtt válik elit edzővé, Corbu ismét a mezőny legjobbja, a Nagy Ádám-Naby Keita csere Kanichowsky és Rommens helyére pedig meccset eldöntő váltás volt. 

Nem tudok mást mondani, csak a Fradi és senki más.