„Egyéni hibákból kaptuk a gólokat” – szól a klasszikus magyarázat, amelyet oly sokszor hallottunk, hallunk a találkozót követő sajtótájékoztatón egy-egy magyar bajnoki, kupameccs alkalmával.  Sokkal szofisztikáltabban, de szintén a hibákra utal Gianni Brera olasz sportújságíró elhíresült mondása: „a tökéletes mérkőzés 0-0-ra végződik.” A hazai örökbecsű akarva, míg a nemzetközi akaratlanul a játékosokra hárítja a felelőséget. 

Természetesen, ahogy az említett mondások, úgy a bűnbakkeresés sem újkeletű, ám a jelen korban a „Ki rontotta el kérdésről” már nem fórumokon vagy kocsmákban zajlik elsősorban a vita, hanem a közösségimédiában, ahol karaktergyilkosságba hajló lejárató kampányokat láthatunk kontextusból kiragadott képekkel, videókkal.

Emlékezhetünk a magyar válogatott Eb-kijutásait megelőző időszakban az egymást érő mémalapanyagokra: Guzmics hibája vagy éppen Devecseri öngólja. Egyik alkalommal sem az került szóba, hogy miért vannak ott egyáltalán ezek a játékosok, miért történhettek az említett malőrök, hanem szimplán poénok és utálat tárgyává tették e focistákat, miként Szalai Ádámot is, amíg be nem talált az osztrákok ellen az Európa-bajnokságon.

A nemzetközi példáknál talán a legegyszerűbb a Manchester United háza táján sepregetni. A Vörös Ördögöknél előbb Harry Maguire, majd André Onana vált nevetség tárgyává. Előbbit az első évében még Van Dijkhoz hasonlítottak egyes mutatók alapján a fanok, majd ahogy a csapat egyre bátrabb lett, a védőnek egyre nagyobb területeket kellett levédekeznie, napról-napra jöttek ki a határai, a toxikus, internetes közösség pedig le is csapott rá. Sőt eljutottunk odáig, hogy már egyéb hibázó középhátvédeknél is rá hivatkoznak. Így születettek az Upamaguire és hasonló gúnynevek.

A legfrissebb áldozat az Atalanta-Borussia Dortmund BL-párharchoz köthető, Ramy Bensebaini. A Ruhr-vidékiek nyert helyzetből bukták el a továbbjutást, az algériai pedig nem élete napját fogta ki. Az első bergamói gólnál, ha nem próbál becsúszni, a csapatársa könnyedén felszabadít, a második találatnál róla pattant be a labda, a harmadiknál mellőle fejeltek, majd a hosszabbításban tizenegyest érően szabálytalankodott.

A tökéletes bűnbak. Nem is csoda, hogy a mérkőzés óta csak úgy záporoznak a különböző „vicces” képek, videók, amiken pankrátortól kezdve balettáncosig mindenhez hasonlítják a büntető előtti jelenetsor miatt, vagy éppen bohócálarcot raknak rá a mutatott teljesítményére utalva. Arról nem is beszélve, ami valószínűleg a privát profiljain fogadta az elmúlt napokban.

Természetesen, ahogy Szalai vagy Maguire esetében, úgy itt is meg lehet próbálni kicsinálni egy focista karrierjét, pusztán, mert volt egy borzalmas estéje. Apropó rossz meccs: biztos, hogy egyetlen emberre kell ráhúzni a vizes lepedőt? Bensebaini miatt álltak vissza az első összecsapás második félidejében ahelyett, hogy eldöntötték volna párharcot? Ő az vagy Niko Kovac, aki akkor is ragaszkodik a három védős rendszerhez, amikor már olyan kevés a bevethető ember, hogy az ifiből kell felhozni középhátvédeket? A harmadik Atalanta gólnál, hogy maradt két dortmundira négy hazai focista? A tizenegyes szituációt megelőző 10-20 másodpercben mire gondolt Gregor Kobel? De ezt a második találattal kapcsolatban is megkérdezhetjük, ugyanis két védőjével is látványosan nem értette meg magát.

Ezek mind valid kérdések lehetnének, de természetesen e feltevések egyikét sem lehet egy képre sűrítve, két mondatban lerendezni, mi több még a reakciók mennyisége is bőven elmarad attól, amennyit egy jól sikerült mémért kap az illető. Már csak az a kérdés, hogy ennyiért érdemes-e bárkire olyan béklyót aggatni, ami valamilyen szinten mindig rajta marad.

Képek forrása: The Guardian