Horvátország-Ghána, szombat 23:00

Ghána is azon válogatottak sorát erősíti, amelyek éppen csak a világbajnokság előtt váltottak edzőt. Carlos Queiroz kinevezése elérte a célját. A rutinos edző a pragmatikus focijáról híres, ami tökéletesen passzol ehhez a lebonyolításhoz. Három ponttal és közel nullás gólkülönbséggel nagyon jó esély kínálkozik a legjobb harmadikok közé kerülni, néggyel pedig szinte lehetetlen lemaradni a folytatásról.

A portugál tréner az első perctől így gondolkodott. Panama hiába áll jóval gyengébb képességű labdarúgókból, mégis átadta nekik a kezdeményezés jogát, bízva abban, hogy majd a megszerzett labdákkal a neves támadói átmenetekből veszélyeztetnek. A közép-amerikaiak hiába ostromolták az afrikaiak kapuját, végül egy utolsó pillanatos kontrából a fekete csillagok szereztek gólt.

Anglia ellen meg már úgy léptek pályára, hogy ha véletlen adódik egy-két kontralehetőség, megpróbálnak vele élni, de ezek hiányában sem dőlnek a kardjukba, amíg nem kapnak gólt. És meg is úszták 0-0-val. Szokás mondani, hogy az kockáztat, aki nem kockáztat. Hát most hiába rezgett többször a léc, Ghánának ez a hozzáállás kifizetődött. Az utolsó körben sem várható sokkal másabb meccskép, mert a horvátok egy lehetséges vereséggel nagyobbat vesztenének, mint amennyit egy győzelem hozna a konyhára.

Kolumbia-Portugália, vasárnap 01:30

„Visszatértem, visszatértem” – üvöltötte a kamerába Cristiano Ronaldo az Üzbegisztán elleni 5-0-s sikert követően. A sportág élő legendája kétszer is beköszönt, de a mesterhármashoz is nagyon közel járt. A visszatérés még azért erős szó, mindenesetre a csoportrangadót követően már okosabbak leszünk ezzel kapcsolatban.

Kolumbia egyelőre nagyon tetszetős futballt mutat be: sok rotációval játszanak, a jobb- és balbekk is bátran lép be a támadásokba, ennek köszönhetően a Crystal Palace szárnyvédője, Daniel Munoz már két gólnál jár. Az erősebb játékoskerettel bíró nemzetek, mint például a portugálok ezt az olykor már vakmerőnek is mondható játékot azért büntethetik.

Algéria-Ausztria, vasárnap 04:00

1982. június 25-én az NSZK és Ausztria csapott össze. A találkozó a gijóni szégyen néven vonult be a köztudatba. Miután a kvartett másik két tagja már befejezte előző nap a küzdelmeket, így mindkét fél tudta, hogy mi számukra a megfelelő eredmény. A németeknek nyerniük kellett, az osztrákoknak pedig maximum kétgólos vereség fért volna bele. A gyors német gólt követően azonban a csapatok megelégedtek az 1-0-s állással, amellyel kéz a kézben továbbjutottak, míg a szerencsétlen harmadik, Algéria búcsúzott.

A nagy tornákon erre válaszul bevezették, hogy a csoportkör utolsó fordulójában egy időben játszák a kvartett két meccsét. Ez azonban nem nyújt védettséget az olyan formátumokban, ahol más csoportok tagjaival is versenyeznek a válogatottak.

Ezen a vb-n a J jelű négyes küzdelmei zárulnak a legkésőbb, és a sors iróniája, hogy éppen Ausztria és Algéria golyózhat ki egy csapatot, egy békés döntetlennel. Sőt úgy is alakulhatnak a dolgok, hogy az osztrákok egy egygólos vereséggel még éppen továbbjutnak, de elkerülik Spanyolországot. Az összeesküvéselmélet-hívők máris elkeresztelték az összecsapást a kansasi szégyennek.