Fernando Muslera (Uruguay)
A rémálom csapat kapujában nem is állhat más, mint Fernando Muslera. Az uruguayiak 137-szeres válogatottja már jócskán túl van pályafutása csúcsán, és ezt be is bizonyította a vb-n. Az uruk négy kapott góljából háromban is vastagon benne volt, ezzel megágyazva a kétszeres világbajnok csoportkörös kiesésének.
Carlens Arcus (Haiti)
Haiti nem bővelkedik topligás játékosokban, éppen ezért kimondottan fontos volt, hogy a legjobbjaik ne betlizenek. A három kiemelkedő labdarúgójuk közül Carlens Arcusról ez nem mondható el. Az Angers védője az első meccset még végigjátszotta, a másodikon viszont már a félidőben lekapták, a zárókörben pedig mindössze tíz percet kapott, de ennyi idő alatt is összehozott egy gólt a marokkóiaknak.
Kalidou Koulibaly (Szenegál)
Ha valaki a csapata egyik legnagyobb neveként utazik a vb-re, majd két mérkőzés alatt kapnak hat gólt, és ebből jó néhánynál elővehető az illető, akkor nem csoda, hogy kikerül a kezdőből, főleg ha ezért a csapatkapitány is kampányol. Kalidou Koulibalyval ez történt, aki valószínűleg le is zárta a válogatott karrierjét.
Robin Hranác (Csehország)
A csehek problémáit a Hoffenheim középhátvédje tökéletesen bemutatja. Lassúak, körülményesek voltak, sőt meglepetésre fizikailag is alulmaradtak a riválisokkal szemben. Robert Hranácot 90 percenként egyszer lecselezték, kétszer szabálytalankodott, illetve a földi párharcai mindössze harmadát nyerte meg. A Mexikó elleni találkozón már ő is csak lehajtott fejjel kocogott hátra a kapott góloknál.
Josko Gvardiol (Horvátország)
Az elmúlt két vb-n érmet szerző Horvátországnál eljött a fáklyaátadás ideje, csakhogy ez finoman szólva sem volt zökkenőmentes. A horvát új generáció legnagyobb neve rémesen zárta a tornát. Josko Gvardiolt az angolok és a panamaiak is többször zavarba hozták, ezért Zlatko Dalic utóbbi találkozó félidejében lekapta. Onnantól a 37 éves Ivan Perisic számított az első számú balhátvédnek, majd Gvardiol a legjobb 32 közötti cameo-ja alkalmával közvetlen közelről nézte végig Goncalo Ramos fejes gólját.
Leroy Sané (Németország)
Ahogy az eddigi labdarúgók, úgy Leroy Sané sem tartozik a vb legrosszabb képességű focistái közé, de a teljesítményét nehéz lenne nem az Arany Málnára jelölni. A német válogatottban az ő feladata az egy az egyezés volt, ehhez képest 17 próbálkozásból csupán kétszer jutott túl az ellenfelein.
Ellyes Skhiri (Tunézia)
Csapatkapitányként egy ilyen összeállításban szerepelni nem túl jó ómen. A világbajnokságok történetének egyik leggyengébb teljesítményével előrukkoló Tunézia vezére Ellyes Skhiri, akinek nem volt erős szezonja az Eintracht Frankfurtban, de még ott sem követett el olyan hibákat, mint hazája színeiben.
Assim Madibo (Katar)
A katariak egy pontot szereztek, azt azonban ők maguk sem tudják, hogy ez miként jött össze. Assim Madibónak hatosként kellett szűrnie, illetve olykor betagozódni a védelembe. Egyik feladatát sem túl nagy hatásfokkal űzte, mi több ezt megkoronázva, minimum két-három ütemet késve szállt bele Ismael Konéba, ezzel eltörve a kanadai lábát.
Salem Al-Dawsari (Szaúd-Arábia)
Óriási futballfejlesztések ide, kétes körülmények között elnyert foci-vb oda, a szaúdi válogatott kevesebb vizet zavart, mint négy éve. Salem Al-Dawsari a csapat támadójátékának kulcsfigurája, ám teljesen észrevétlen maradt labdával, miközben a védekezésbe, ahogy korábban, úgy most sem tett sok energiát.
Heung-Min Son (Dél-Korea)
Csapatkapitányként kezdett, csereként zárta. Ez tökéletesen leírja Heung-Min Son világbajnokságát. A dél-koreaiak élő legendája idén mindössze két gólt szerzett tétmeccsen, és ezen a tornán sem váltotta meg a világot. Hét lövéséből csupán egy talált kaput, így nemzetével együtt korán búcsúzott.
Lyle Foster (Dél-Afrika)
A dél-afrikaiak teljes keretében egyetlen topligás focista volt, ám Lyle Foster számára 56 percet követően véget ért a vb. Ebben a szűk egy órában egy fejesre, egy pontos passzra és hat elvesztett párharcra futotta. Helyettesével a Bafana Bafana négy pontot gyűjtött és története során először továbbjutott az egyenes kieséses szakaszba.
