Gregor Kobel (Svájc)

Ez a vb finoman szólva sem a kapusokról szólt. Természetesen ott volt Vozinha vagy éppen Eloy Room szenzációs meccse, ám összeségében inkább a halóőrök bakijairól marad emlékezetes az elmúlt öt hét. De azért találni pár jó teljesítményt, közülük Gregor Kobel jutott a legtovább. A svájci kapus közel sem a legjobb lábbal, ellenben ziccerekben, lövések megakadályozásában megint extrát hozott, amit megfejelt egy sikeresen megvívott büntetőpárbajjal.

Achraf Hakimi (Marokkó)

Achraf Hakimi, mint egy rendkívül offenzív szélső védő vonult be a köztudatba, de a marokkói válogatottban még a megszokottnál is többet kell vállalnia támadásban. Ő végzi el a pontrúgások jelentős részét, valamint gyakran a statikus labdajáratást is a PSG játékosának beindulásai törik meg. Ennek következtében a negyeddöntőig menetelő afrikai csapatban messze a legtöbb helyzetet alakította ki és a legtöbb lövést engedte el, miközben a védőmunkáját sem érhette panasz.

William Saliba (Franciaország)

Ahogy az Arsenalban, úgy a galloknál is a nyugalom, kiegyensúlyozottság és stabilitás mintapéldánya. Dayot Upamecanóval legalább olyan jól kiegészítik egymást, mint klubszinten Gabriellel. William Saliba újabb egészen kiemelkedő tornát tudhat maga mögött, mindezt egy komoly hátsérüléssel, ami okán le is kellett cserélni őt az elődöntőben, ezt követően pedig szét is csúszott a franciák védekezése.

Aymeric Laporte (Spanyolország)

A 2024-es Európa-bajnokságra a szaúdi bajnokságból érkezett, most pedig egy gyenge szezont produkált az Athletic Bilbaoban. Ahogy két éve, úgy most is leírták, a spanyolok egyik gyenge pontjának vélték, ám ezúttal is jó helyen van nála a labda, és ameddig nincs az ellenfélnél, addig nem is kell fejpárbajokba, futóversenyekbe bonyolódnia.

Nuno Mendes (Portugália)

Hakimi után újabb PSG-szélső védő. A portugál válogatott igencsak diszfunkcionális volt, mégis ha valakit ki lehet emelni a kapusok versenyében majdnem aranyérmet szerző Diogo Costa mellett, akkor az a balhátvéd, Nuno Mendes. A spanyolok ellen a sérüléséig megmutatta, mennyire komplex játékos: egyszerre volt támadásban az egyik fegyverük és tartotta féken Lamine Yamalt.

Rodri (Spanyolország)

2024 Aranylabdása a keresztszalagszakadását követően nehezen tért vissza, sőt a Premier League- és a Bajnokok Ligája-meccseken néha már-már ki is lóg a Manchester Cityből, de a válogatott foci tempójában még mindig egészen kivételes védekezésben és labdabirtoklásban is.

Martin Ödegaard (Norvégia)

Norvégia kapcsán mindenkit beszippantott az Erling Haaland-őrület és a szurkolók evezése, eközben a háttérben meghúzódott a csendes karmester, Martin Ödegaard, aki gyakran visszafogta a vikingek suhanó hajóját. Ez viszont rájuk is fért, hogy a csapat ne fusson bele egy csapdába, jéghegybe, hanem kikössön a legjobb nyolc között.

Jude Bellingham (Anglia)

Ha a háromfős középpályára még valaki kívánkozik, az Jude Bellingham. A Real Madrid labdarúgójának nem volt kiemelkedő idénye, a világbajnokságon azonban igazi vezére volt az angoloknak, remekül lépett be a Harry Kane által nyitott területekbe, és szerzett kulcsfontosságú, a meccs dinamikáját gyökeresen megváltoztató gólokat az egyenes kieséses szakaszban.

Lionel Messi (Argentína)

Amennyire a jó kapusteljesítményekben szűkölködött a torna, annyira ragyogtak a támadószellemű játékosok, de a helyek száma korlátozott, így óriási neveknek kellett búcsút inteni. Ebbe a sorba viszont nem tartozhat Lionel Messi a két kihagyott büntetője ellenére sem. Hiába ünnepelte már a 39. szülinapját a vb alatt, így is gyakran az argentinok egyszemélyes támadógépezeteként üzemelt.

Julián Quinones (Mexikó)

Minden világversenynek megvannak azok a hősei, akik se előtte, se utána nem képezik tárgyát komolyabb futballdiskurzusnak, maximum ha múltidézésre kerül sor. Julián Quinones is ezt a sort fogja erősíteni. A Szaúd-Arábiából érkező focisták nem igazán tündököltek az előző hetekben, a mexikóiak balszélsője viszont az üdítő kivételek közé tartozott. A klubcsapatában centert játszó labdarúgó bomba formában érkezett a világbajnokságra (35 meccsen 37 gól), és nem lassított. Szinte tarthatatlan volt, egyedül a dél-koreaiak kapuját nem tudta bevenni.

Kylian Mbappé (Franciaország)

Nem Erling Haaland és nem Harry Kane, hanem Kylian Mbappé az álomcsapat centere. Nagyon nehéz választás volt, hiszen amekkora lendülettel kezdett mindenki, a végére azért csak kijött, hogy elképesztően hosszú volt a szezon. Egy-egy átvételnél vagy éppen az elődöntő vége felé már a franciák csapatkapitányán is látszott ez, de talán még mindig ő bírta a legjobban, legtovább a hajtást.