Portugália-Spanyolország, hétfő 21:00
Nem egy szokatlan párosítás portugál-spanyol, elmúlt 10 évben hatszor is játszottak egymással. Ezek közül pedig öt alkalommal is döntetlenre végeztek, legutóbb a Nemzetek Ligájának döntőjében, ahol az ezt követő büntetőbárbajban a luzitánok örülhettek.
Most sem várható óriási különbség, hiába a teljesen eltérő előkészültek. Spanyolország esetében tudjuk, hogy labdával dominánsan akarnak fellépni, a jobb szélen Lamine Yamallal próbálnak bontani vagy legalább az ellenfelet a Barcelona játékosának oldalára vonzani, hogy utána egy forgatást követően a másik oldalon alakítsanak ki helyzetet.
Eközben Portugália esetében több a kérdés, mint a válasz. Rafael Leao jól játszott a horvátok ellen, de elbírja őt és Cristiano Ronaldót egyszerre a csapat védekezése? Ronaldo képes 120 percet lejátszani, ha arra kerül sor? Roberto Martinez hajlandó kihagyni bármelyiküket vagy az elképesztő képességű és teherbírású középpályásaira rak mindennél nagyobb terhet? Illetve a legfontosabb: Ronaldo utolsó vb-meccsét látjuk?
Egy-két napja még nem gondoltuk, de már most garantálható, hogy ez a párharc generálja majd a legtöbb vitát. Ennek az okát még az USA-Bosznia-Hercegovina mérkőzésen kell keresni, egész pontosan Folarin Balogun kiállításában. Az AS Monaco játékosa egy párharc során véletlenül letaposta a bosnyákok középhátvédjét, Tarik Muharemovicot, amire a VAR segítségével a játékvezető piros lapot adott neki.
Sokan vitatták az esetet, párhuzamot vontak Lionel Messi taposásával, ám ennek ellenére senki sem gondolt arra, hogy csatár eltiltását felfüggesztik, köztük az amerikai stáb sem. Először azt hitték Mauricio Pochettinóék is, hogy csak egy rossz viccről van szó, de természetesen örömmel fogadták a hírt.
Nem úgy Rudi Garcia, a belgák szövetségi kapitánya, aki egyből áldozati pózba is vágta magát. Talán ezzel legalább képes motiválni a játékosait, mert egyelőre a rutinos francia edző szakmai döntései nem nagyon ülnek, a vakszerencsének és Szenegálnak köszönhető, hogy még versenyben van Belgium.
Az egyik hősük a vb-re közel sem topformában érkező Romelu Lukaku, aki csereként, 20-30 percre beállva még mindig óriási segítség tud lenni, ezt láthattuk minden olyan találkozón, amikor a kispadon kezdett.
A belgák eddig ritka kivételektől eltekintve lassú, körülményes és sematikus játékot mutattak, amit egy jó képességű focistákból álló, felkészült csapat – amilyen a USMNT is – könnyen semlegesíthet, de azért a csúcson már túl lévő klasszisaik bárkit képesek meglepni.
