Hornyák Zsolt Puskás-örökségéről – Militár Iván írása

2026. június 02. Vegas Sports
Hornyák Zsolt távozásával egy különös és nehezen értelmezhető korszak zárul le a Puskás Akadémiánál, amely egyszerre hozott kiemelkedő eredményeket és hagyott maga után hiányérzetet. Kevés edző volt az elmúlt évek magyar futballjában, aki ennyire egyértelmű karakterrel rendelkezett volna, miközben ennyire erősen megosztotta a szakmát és a közvéleményt is. Hornyák munkássága egyszerre volt sikeres, pragmatikus, őszinte és csalódást keltő.

Az első és legfontosabb öröksége, hogy megmutatta: már befutott, tapasztalt játékosokkal a Puskás Akadémia képes domináns csapattá válni az NB1-ben, mi több egyes időszakokban bajnokesélyesként működni. Ne feledjük: Hornyák együttese egyetlen lépésre volt a Konferencia Liga csoportkörétől, ami az elmúlt évek magyar nem-bajnok csapatait nézve egyedülálló eredmény. Hornyák bizonyította, hogy megfelelő rutinnal és jól szervezett védekezéssel a Puskás Akadémia képes nemzetközi szinten is versenyképes lenni.

Futballfilozófiai értelemben már jóval problematikusabb az öröksége. A Puskás Akadémia neve és létezése önmagában hordoz egyfajta kulturális és játékfilozófiai felelősséget, amelyhez Hornyák időszaka nagyon keveset tett hozzá. Sőt bizonyos értelemben inkább visszalépést jelentett. A reaktív kontrafutball, a mélyebb védekezésre és átmenetekre épülő megközelítés újra megerősítette a magyar futballban dolgozó edzők jelentős részét abban, hogy ez a követendő út. A Puskás Akadémia nem vált egy progresszív, domináns, labdabirtoklásra és kreatív pozíciós játékra építő mintaprojektté. Inkább egy rendkívül hatékony, pragmatikus NB1-es élcsapattá vált, amely kiválóan használta ki a liga sajátosságait. Mindig mondtam: Vidi-edző kellett volna legyen a Vidi fénykorában, mintsem Pusksá Akadémia edző a Puskás fénykorában.

Hornyák személyisége, őszintesége és kommunikációja ugyanakkor egyedi jelenség volt a magyar futballban. Nem próbált megfelelni sem a médiának, sem a szurkolóknak, sem a futballpolitikai elvárásoknak. Sokszor volt nyers, kellemetlenül direkt, de pontosan emiatt vált hitelessé. A magyar edzői közeg sablonmondataival és kommunikációs paneleivel ellentétben, Hornyák valódi emberként és karakterként szólalt meg. Ezért részemről is jár a köszönet, mert ez a fajta őszinteség és önazonosság példamutató volt a megfelelési kényszer hajtotta futballközegünkben.

A legnagyobb csalódást mégis a fiatalok beépítése jelenti. Hornyák időszakában a Puskás Akadémia, amely akadémiaprojektként definiálja önmagát, nem tudott és nem is akart igazán mit kezdeni több olyan tehetséggel, akikben komoly potenciál volt. Gruber Zsombor, Kern Martin, Skribek Alen, Vitályos Viktor, Oleksandr Pyshchur, Miljan Krpic, vagy éppen a legfrissebb példa Umathum Ádám története mind azt mutatja, hogy a projekt nem találta meg az egyensúlyt az eredménykényszer és a játékosfejlesztés között. Ebben természetesen a sportigazgatói oldal felelőssége legalább akkora, mint az edzőé, de a végeredményen ez nem változtat: a Hornyák-korszakban a Puskás Akadémia a legfontosabb küldetésében továbbra sem tudott igazán hitelessé válni.

félem
féled
fél
féljük
félitek
félnek.

Kányádi Sándor: Egy ige összevont, tárgyas-alanyi ragozása
jelentő mód, jelen időben
című verse.