2021. április 18-át írunk, egy átlagos vasárnapot, ahol az emberek főznek, készülődnek a hétfőre, esetleg a koronavírus járvány miatt óvatosan, de valamilyen szabadidős programon vesznek részt, amikor egyszer csak felrobban az internet.

12 topligás klub bejelentette, hogy 2021. szeptemberétől elindul egy részben zárt, a többi versenysorozattól független Szuperliga. A színes-szagos prezentációt követően azonban gyorsan kiderült, hogy kis túlzással a 12 csapat elnökén, tulajdonosán kívül mindenkit meglepetésként ért a hír, beleértve a játékosokat és a stábtagokat.

Miután az UEFA-t megkerülve jött volna létre a sorozat, óriási pénzek lettek beígérve, grandiózus tervekkel. Ezekről viszont pillanatok alatt kiderült, hogy rengeteg sebből vérzik.

Így bármennyire nem hangzik futballromantikusan, sokkal inkább a koncepciótlan, túlságosan rövid távon gondolkodó vezetők, semmint a hirtelen öntudatra ébredő, a morális iránytűjüket megtaláló, tüntető Premier League-fanok vezettek a Szuperliga összeomlásához.

A három napot megélt „szuperprojekt” következménye lett Ed Woodward és Andrea Agnelli lemondása is. Utóbbi nem csak a Juventus éléről távozott, hanem az ECA (Európai Klubszövetség) elnöki posztjáról is, ahol a PSG vezére, Nasser Al-Khelaifi követte, aki az UEFA mellett a történet másik nagy (morális) nyertese lett.

Eltelt durván fél évtized és megint ugyanitt tartunk. Gianni Infantino tíz éve irányítja a FIFA-t, amely alatt voltak érdekes körülmények között odaítélt világversenyek, amit megszokhattunk elődjeitől is. De az elmúlt egy évben valami elképesztő módon rákapcsolt a svájci, és csinál hülyét magából, a világ legismertebb sportszervezetéből, illetve közvetetten a világ legnépszerűbb sportágából.

Kezdődött az egész decemberben a Donald Trumpnak adott FIFA-békedíjjal, amit követően jött az Amerikai Egyesült Államok területéről a származásuk miatt kiutasított szurkolók kezelése, a 64 csapatos vb pedzegetése, majd Folarin Balogun eltiltásának visszavonása.

A kitűntetésen a világ egyrésze felháborodott, a másik fele jót röhögött. A rajongók kezelésének már nagyobb volt a visszhangja, ám azzal lett elütve, hogy az USA-ban ezek a szabályok. Az újabb bővítésnek is voltak ellenzői, de támogatói is, mégis csak könnyebb lenne kijutni. A Balogun-esettel már sikerült átlépni a vörös vonalat, főleg miután Trump büszkén jelentette be, hogy mindez az ő kérésére történt.

Bármekkora volt a felháborodás, úgy tűnt, ennek ellenére is hatalmas támogatottsága van Infantinonak, ez látva pedig végleg ledobta a láncot és vele együtt egy Szuperliga-méretű bombát.

A héten jött a hír, hogy a FIFA üzleti tevékenységét, avagy többek között a világbajnokság jogait is kiszervezné, eladná egy külsős cégnek. Bár a kiszivárgó információk alapján itt is felfoghatatlan mennyiségű pénzzel kecsegtetett az üzlet, túl sok nyilvános támogatót nem tudhatott maga mellett a világszervezet elnöke.

Sőt az UEFA, ahogy a vb alatt, úgy most is egyből pozícionálta magát, és ugyan villongásokról lehetett hallani, ám végezetül kiadott az Európai Labdarúgó Szövetség egy hivatalos kommünikét, amiben az állt, hogy hajlandóak bojkottálni a világeseményeket, ha arról van szó. Ehhez a rákövetkező 24 órában csatlakozott az észak- és közép-amerikai, továbbá a karibi térséget magába foglaló CONCACAF, illetve az Ázsiai Labdarúgó-szövetség, az AFC.

Ez a három régió a 211 FIFA-tagállamból 135-öt foglal magába. Erre szokás azt mondani, hogy vége van. Carlos Cordeiro, Infantino egyik legfőbb tanácsadója már le is mondott. A nép elkezdheti ünnepelni a tökös szövetségeket, akik közül az UEFA és a CONCACAF is főszerepet játszott abban, hogy Infantino 2016-ban nagy meglepetésre a FIFA-elnöke lett.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a pletykák szerint az UEFA-tagországok a közel-keleti, avagy az ázsiai régióhoz tartozó Nasser Al-Khelaifit látnák a legszívesebben a FIFA vezetőjeként, akkor nem csupán bezárul a kör, hanem a puccsot irányítók semmiből jött megvilágosodása is értelmet nyer.