Történt, hogy a szegedi Tisza Volán Focisuli 1992-es korosztálya úgy döntött, amikor már mindenki 18 éves volt, hogy összehívjuk a brigádot még egyszer utoljára, s megpróbáljuk megnyerni a nagy presztízsű téli pénzdíjas teremtornát, a legendás Kék Mókus kupát. 

Velem volt egy csapatban például Vágó Levente (a Kecskemét legendás sikercsapatának csapatkapitánya), Farkas Márk (több, mint 200 NBII-es meccse volt a SZEOL és a Békéscsaba csapataiban), Batik Bence (nem sorolom, de Fradi, Honvéd, Puskás, és most Loki), valamint nyilván más alacsonyabb osztályban helytálló földim.

Aki vett már részt ilyen típusú téli tornákon, az tudja, hogy egy csak 18 évessel felálló csapatot ott és úgy rúgnak szét az ellenfelek, ahogyan éppen akarnak. Mindezt megtehetik, hiszen a helyi tornán helyi játékosok futballoznak és helyi sporik fújják a sípot. Akkor válik érdekessé a dolog, ha a fiatal csapat jobb, mint ellenfele. Ez történt velünk is, azaz szétrúgtak minket, de mi jobbak voltunk, ezért a rugdolózás és könyöklés nem igazán vált be végül. Végül megnyertük a tornát az Újszegedi Sportcsarnokban – szüleink és volt edzőink nagy örömére a lelátón.

Ebben a párharcban a Trabzon volt a fiatalok ellen felálló öreg helyi brigád, akiknek az volt a képzelgése, hogy nekik alanyi jogon jár a sípszó, az előnyös bíráskodás, és persze az ezzel járó továbbjutás. A Trabzonspor (egy nagyon gyengén kivitelezett) furfanggal akarta megverni magyar ellenfelét, de ebből csak egy óriási blama lett: a színjáték jogos piros lapokban, jogos büntetőben, nevetséges és gyerekes szimulációkban, és legfontosabbként összesen öt kapott gólban kulminálódott.

A futball futball részében a Trabzonspor jóval gyengébb teljesítményt nyújtott a Ferencvárosnál, piros lapok ide vagy oda. A Trabzonspor játékosai mentálisan hibás állapotban léptek pályára mindkét találkozón, taktikájuk időszakosan kis mértékben, de inkább nem működött. Ráadásul Salah, Saviolo, és Onuachu nem tudott olyan szabadsággal működni a magyar csapat veszélyzónáiban, mint amennyire képesek erre más ellenfelek ellen.

Nagy dicséret illeti a Fradit, kettős győzelemmel jutott tovább, eltüntetve a jókora pénzügyi különbségből adódó előnyt a Trabzonspor oldalán, ezzel pedig nemcsak az Európa -lga főtáblájára jutott be, hanem megtett egy oly fontos lépést az újkori Ferencváros történelmében – nyolc év egymás után.

A tanulság pedig az, hogy vagy tényleg keménynek kell lenni, kemény becsúszásokkal, a párharcok fizikális dominanciájával, és olyan mentális erővel, amely nem engedi a nevetséges színészkedést és a felesleges helyeken elkövetett feleslegesen kemény szabálytalanságokat. Vagy, ha már megyei szintű kamukeménykedés az elgondolás, akkor mellette futballozzanak már jobban, min az ellenfél.

A Trabzonspornak egyik sem sikerült, balekokká váltak, a Ferencváros pedig megigazult – nemcsak eredményben, hanem karakterben is az ellenfél fölé nőtt a legsikeresebb magyar csapat ebben a párharcban.