A legtöbb NBA szurkoló úgy emlékszik a liga korábbi gólpasszkirályára, a még mindig csak 27 éves Trae Youngra, mint a játékosra, akit elcseréltek Luka Doncicért - a ligát egy fokkal szorosabban követők pedig úgy, mint aki már harmadik szezonjában Főcsoport-döntőbe vezette az Atlanta Hawkst, majd azóta meccseket nyerni is alig tud vele csapata.  

Már évek óta téma volt, hogy valamit kezdeni kell a liga egyik legrosszabb védőjével, aki támadó oldalon mindig szép pont- és gólpassz számokat hozott, de még a hatékonysága sincs meg ahhoz évek óta, hogy egyáltalán gondolkodás alapja legyen az, hogy a csapata vele vagy nélküle indul-e nagyobb eséllyel akár csak egy alapszakasz meccs megnyerésért csatába. A fizikuma pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy bármikor is nem mínuszos védő válhasson belőle, akárkik is veszik körül az aktuális csapatában. 

Idén a Hawks a meccsei 20 (!!!) százalékát tudta megnyerni akkor, ha az egykori 1/5-ös draftválasztott a fedélzeten volt, amikor pedig csak szimplán nem játszott, a felemelkedő és őt már rég minden szempontból lehagyó Jalen Johnson vezetésével bővel 50% felett produkáltak (16-13), és bárki ellen eséllyel vették fel a kesztyűt. 

Az is nyilvánvalónak tűnt, hogy Trae Youngnak már csak negatív csereértéke van, azaz rosszabb esetben még egy draftcetlit is adnia kell az Atlantának (!) ahhoz, hogy mozdítani lehessen és valószínűleg csak tankoló csapat veszi át pont annak érdekében, hogy ha ott sokat játszik, akkor az a rövidtávú eredményességre rossz hatással lesz, tehát ha ez egy olyan csapat, amelynek egyszerűen nem érdeke (még) idén minél eredményesebbnek lenni, annak kapóra jöhet Young elhozása és játszatása. 

A Washington Wizards lett a befutó, ahol egyrészt a posztján építgetett Bub Carrington teljesen besülni látszik, így nem vesz el érdemi helyet fejlesztendő fiataloktól, sőt, Alex Sarr, a tavalyi 1/2-es választott és a szintén picit megrekedő támadó, Bilal Coulibaly támadásban való kiaknázásában még komoly segítség is lehet - igaz a védekezést itt is annyira lehúzza majd vélhetően, hogy a másik fontos cél, a tankolás is tökéletesen, organikusan folyhasson (azaz ne kiültetni kelljen a csapatnak kulcsembereket, ha pont jönne egy sikeresebb időszak a W-k gyűjtése szempontjából). 

Nagy kérdés, hogy Young lehívja-e majd a jövő évi, 49 millió dolláros játékos opcióját, mert az biztosnak tűnik, hogy a franchise, amely már Bradley Beal és korábban John Wall mammut szerződéseivel bebetonozta magát a középszerbe, ekkora hibát nem fog elkövetni mégegyszer és nem lesz ebből olyan szerződés hosszabbítás, ami amúgy a játékosnak is megérné. 

A Hawks nagyjából "megvan", ha valami csoda folytán Kristaps Porzingis is bevethető lesz (ami a csoda kategória lenne azért), de ha nem vagy ebben nem bíznak már tovább, az ő lejáró, 30 milliós szerződésével (is) tudnak még akár Anthony Davisért is cserélni, a most megszerzett Corey Kispert és a szebb napokat látott CJ McCollum pedig hoznak annyi dobást, pontot, spacinget és tapasztalatot a csapatba, ami nem veri szét a Young nélkül felépített, kiválóan működő, magas, two-way játékosokból álló modern line-upot, de ha kell plusz tűzerő, van kikhez nyúlni.  

Ilyen ma az NBA-ben egy igazi win-win csere, ha egyszerre vannak jelen a szakmai és a pénzügyi szükségletek/zavaró tényezők és egyre ritkábban történik meg, hogy egy két csapat draftjogok nélküli tranzakciójában meg tud valósulni, erre láttunk most példát. Ami még fontos, hogy az idei trade deadline előtt egyik játékos sem cserélhető tovább, így majd legközelebb nyáron lehet bármelyiket is további értékre váltani - mert az legyen egyértelmű mindenki számára, hogy itt egyik csapat sem lát hosszabb távú perspektívát egyik megszerzettben sem. 

Kép forrása: Imago