Miközben a közvélemény hajlamos leegyszerűsíteni ezt a helyzetet arra, hogy „a Fradi még mindig favorit”, valójában a magyar futball egyik legérdekesebb pszichológiai versenyfutását látjuk az elmúlt évekből.

A Győr előtt papíron nehezebb feladat áll. Kisvárdára utazni önmagában sem egyszerű, de egy motivált Révész Attila-csapat ellen játszani különösen komplikált feladat. A Várda az elmúlt fordulók eredményei alapján talán kevésbé tűnik veszélyesnek, mint korábban, de pontosan ez az a csapda maga – Kisvárdán szenvedni kötelező.

Amúgy is: a Győr már nem meglepetéscsapat. Az ETO szezonjának egyik legfontosabb változása éppen az volt, hogy időközben megszűnt outsider lenni. Már nem a „szimpatikus projekt” érkezik Kisvárdára, hanem egy potenciális bajnokcsapat. Ez pedig egészen más típusú nyomást helyez a klubra, a játékosokra, az edzőre és a vezetőségre egyaránt.

A Győr oldalán ugyanis egy teljes korszak beteljesülése lebeg a háttérben. A Világi Oszkár nevével összekapcsolt átalakulás évek óta keresi azt a pillanatot, amely végleg legitimálja a projektet a magyar futballban. Egy bajnoki cím nem csupán sportszakmai eredmény lenne, hanem annak bizonyítéka, hogy az ETO új hatalmi tényező, amely újra képes (át)alakítani a magyar labdarúgás erőviszonyait.

A Ferencváros számára ez a forduló a közeljövő irányáról dönthet. Arról, hogy a Kubatov Gábor, Hajnal Tamás (és Robbie Keane) nevével fémjelzett időszak végül itt veszítette el a magyar klubfutball mindennemű irányítását, vagy még képesek ellenszélben is csúcsra érni. Ennél a klubnál most a bajnoki cím nem egyszerű siker, hanem működési alapfeltétel.

És pontosan ettől válik történelmivé ez a hétvége. A Ferencváros önmagának az igazolását keresi. A Győr a saját újjászületésének végső bizonyítékát. Az egyik oldalon győzelem mindenáron, a másikon pedig a történelmi lehetőség.