A modernkori Real Madrid történelmében három edző tudott Bajnokok Ligáját nyerni. Vicente del Bosque, Carlo Ancelotti és Zinedine Zidane. Mi a közös bennük edzőként? 

Nem a játékrendszer, nem a letámadási szisztéma, nem a labdakihozatali sémák. Hanem a játékospártiság; az, hogy az első elégedetlen öltözői hangokat elsimították, hozzávetőlegesen mindenki rendben volt a játékperceivel és tudta a helyét: ekkor és ekkor eljön az én időm, addig meg elvagyok akár a kispadon is. Akik szembementek Madridban a játékosok által generált általános elvárásokkal, gyakorlatilag kivétel nélkül mind elbuktak, és bár lehet, hogy nyertek címeket, nem volt maradásuk.  

Fabio Capello hónapokra felnyomta David Beckhamet a lelátóra, Manuel Pellegrinit még Guti is elküldte havat lapátolni, hogy aztán ne bírjanak felpörögni a nagy nevű Alcorcón ellen sem, Rafa Benítez Cristiano Ronaldónak és Luka Modricnak is elmondta, hogy pszt, kisköcsög, fonákkal. A Real Madridban az edzői tekintély és a játékosokkal való együttműködés, a man management mindennél előrébb való.  

Abban a pillanatban, amikor Vinicius Jr. prime time-ban és élő egyenesben visszaküldte Xabi Alonsót az édesanyjába, az edző madridi karrierje véget ért. Egy agyonnyert és győztes El Clásicón bukott meg, és nem azért, mert ne lenne felkészült és kiváló edző, hanem azért, mert a legnagyobb egókat elégedetlenül hagyta, és egyértelműen elbukta ezzel együtt az öltözőt. Nem a Szuperkupa-döntő elvesztésével lett látványos, hogy Xabi Alonso menni fog, hanem azzal az elkullogásával, amit Mbappé és Rodrygo intésére tett meg. Milyen edző-játékos kapcsolat az, ahol két futballista nemhogy nem tesz eleget a tréner (egyébként sportszerűségre oktató) kérésének, hanem még ők zavarják arrébb a főnöküket? A Real Madridnál ezen pont elérésével írhatod is alá a felmondásodat.  

Nem kérdés, hogy a Madrid játéka az utóbbi 1-2 hónapban pocsék volt, az egy félidőn keresztül tartó 26 százalékos labdabirtoklás pedig vállalhatatlan és a legszebb mourinhói időszakot idéző volt. Mindezzel együtt azonban nem ez jelentette Xabi Alonso madridi szerepvállalásának végét, nem is az, hogy a sérülések miatt minden meccsen hat oldalról meg volt kötve a keze - más is küzd ezzel, például az ősi rivális is. Hanem az, hogy megtorlatlanul hagyta a nyilvános hisztiket, hogy a beszólásoknál félrenézett az "én ennél intelligensebb vagyok" tekintetével. Ezt a Real Madridban nem lehet megtenni.  

A klub, bocsánat, a sportigazgató nélküli és döntéshozatali folyamatokban egy évtizede titokzatos Real Madrid, azaz Florentino Pérez döntött: a mi utunk nem Xabi Alonso, nem a túlszervezettség, nem az úriemberek klubja imidzs, kit érdekelnek olyan úri huncutságok, mint a védelem tagjainak a kérdése vagy labda elleni játék, hanem a hangos öltözői kisebbség lenyugtatása. Most akkor nincs itt tovább a tanító bácsi a szép pulóverében, meg lehet nyugodni, gyermekek. 

A pótlás is a lehető legkézenfekvőbb megoldás lett. Klubon belülről, felnőttedzőként nullkilométeres ember érkezik Arbeloa személyében, és ezzel együtt Pérez meghúzta a 2016 eleji vezércselt: az elégedetlen öltözőt és szurkolósereget lenyugtatja egy korábban szeretett alkalmazottal. (E sorok írója 2014-ben saját fülével hallotta, hogy a Bernabeuban a legnagyobb tapsot Arbeloa és Morata kapta a kezdőcsapat bemutatásánál.) Az egész viszont nem Arbeloa edzői húzásain és felkészültségén fog múlni, hanem azon, hogy mennyire képes kezelni a hangoskodókat, hogy milyen tekintélye lesz edzőként. 

Rengeteget mutogatták azt a videót, amint Zidane először fogott kezet edzőként a Real Madrid játékosaival. Tudjuk, hogy Ancelotti renoméja milyen volt edzőként a játékosok előtt. Ha Xabi Alonso nem tudta ezt a szintet megközelíteni, akkor Arbeloának pláne baromi nehéz dolga lesz, és ha a szájhúzogató játékosok mellett nem hoz minimum egy trófeát pár hónap alatt, aligha lesz maradása a következő szezonra.

Kép: IMAGO / Ball Raw Images